Elmondta: Katus Károly hőr. őrgy. 2002. 07. 07-én
Tisztelt Gyászoló Közösség!
Végső tiszteletadásra, az utolsó elbúcsúzásra érkeztünk ma Dudás István urnájához.
Egy édesapától búcsúzunk, aki szerette családját, egy nagyapától köszönünk el végleg, akit úgy szerettek unokái, ahogyan egy kedves nagypapát csak lehet.
Egy szerető férjtől búcsúzunk, aki rövid hetekkel ezelőtt bánatban elnehezült szívvel temette el élete párját, kedves feleségét.
Messziről indult életútja Dudás Istvánnak 1924. augusztus 20-án, amikor Abádszalókon e világra megérkezett.
Végigélte a két világháború közötti zavaros, szegény világot, majd a II. Világháború borzalmait, végül az ötvenes évek hidegháborús Magyarországon megkezdte a nagybetűs életét.
Dolgozott és tanult, hitt erejében, bizonyítani akarta elszántságát, hivatását.
Szép évek következtek, az élet kiszámíthatatlan ösvényein összetalálkozott két ember: Dudás István és Szűcs Erzsébet.
Egy életre szóló szeretet kapcsolat vette kezdetét 1950-ben, és e szeretet kötelék kiteljesedett, egy fiú gyermek született a boldog szülők örömére.
Az évek rohantak, a munka és a család, e két fontos cél lebegett Dudás István előtt.
Nyugdíjas éveire boldog nagyapa lett, s unokái szépsége új erőt, reményt adott a megfáradt, megtépázott, nyugtalanná vált lelkének.
Számára nem várt változások következtek, a zavaros múlt zabolátlanul törte át a régi gátakat, s az éltető folyóiszap szennyet, régen leülepedett korhadó emlékeket is a partra vetett.
Volt aki e szennyes iszapot jó szándékkal, s volt aki méltatlan módon kutatta, keresve a történelem igazságát.
S most itt állunk Dudás István halotti urnájától pár lépésnyire. Egy ember társunk hunyt el, egy az Úr Isten által a maga hasonlatára teremtett, egyedi és megismételhetetlen, szabad akarattal és értelmi képességgel megáldott felebarátunk hunyta le szemét, örökre.
Ezek adják az emberi méltóságot, e tulajdonságok, fogalmak fektetik le elénk azt az örök természeti erkölcsi törvényt, mely kötelez bennünket: elhunyt testvérünknek adjuk meg a végtisztességet s bízzuk Istenre az ezután következő időszakot!
Kedves Testvérek!
Kérem hallgassák meg János evangéliumában leírt Jézusi példabeszédet, hogy a gyászoló család mély fájdalmát Krisztus Urunk által nekünk adott reménnyel enyhítsük és gondolkodjunk el esendő, törékeny emberi természetünkről is.
Jézus kiment az olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.
Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondassz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hová lettek? Senki sem ítélt el?"
„Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Kedves elhunyt testvérünk!
Hosszú útra indultál e földi létből, végleg el kell búcsúznunk Tőled!
Könnyes szemmel búcsút int fiad István, szomorúan engednek végső utadra unokáid Zsolt és Katalin családjával.
Búcsúzik sógorod Béla, aki betegen gondol reád.
Búcsúznak tőled akik ismertek és szerettek, fájó szívvel köszönnek el tőled volt munkatársaid.
Isten veled!
Nyugodj békében!
Képen: Dudás István. hőr. ezds.
Gyertyagyújtás Dudás István emlékére: www. gyertyalang.hu